Ich schaue in die Welt,
In der die Sonne leuchtet,
In der die Sterne funkeln;
In der die Steine lagern,
Die Pflanzen lebend wachsen,
Die Tiere fühlend leben,
In der der Mensch beseelt,
Dem Geiste Wohnung gibt;
Ich schaue in die Seele,
Die mir im Innern lebet.
Der Gottesgeist, er webt
Im Sonn'- und Seelenlicht
Im Weltenraum, da draußen
In Seelentiefen, drinnen. –
Zu dir o Gottesgeist
Will ich bittend mich wenden,
Daß Kraft und Segen mir
Zum Lernen und zur Arbeit
In meinem Innern wachse.
September 1919
Mundum intueor,
in quo sol lucet,
in quo stellae fulgent,
in quo lapides cubant,
herbae crescunt viventes,
bestiae vivunt sentientes,
in quo homo animam habens
spiritui domum praebet.
Mentem intueor vivam
replentem pectus meum.
Divinus intexitur spiritus
lumini solis mentisque,
et caelestibus in templis, extra,
et ima in mente, introrsus.
Ad te, Dei Spiritus,
supplex venio,
ut mihi virtutem atque gratiam
et ad discendum et ad opera
crescere in pectore facias.
A világba nézek én,
melyben ragyog a napfény,
hol csillagok szikráznak,
hol nyugodnak a kövek,
hol élve nő a növény,
hol érezve él az állat,
hol lelkében az ember
a szellemnek otthont ad.
A lelkembe nézek én,
mely a bensőmben él.
Isten szelleme szövi át
a nap és a Lélek fényét
a távlatokban odakint,
a mélységekben idebent.
Ó Istenem,
hozzád fordulok,
kérlek add, hogy erő és áldás
munkához, tanuláshoz
bensőmben növekedjék!